Az inkontinencia fajtái

A vizelettartási problémákat – főként tüneteik alapján – több csoportba sorolhatjuk. Ha sikerül a tünetek alapján besorolnod, az okokat is megértheted.

Betegség vagy tünet?

Az akaratlan vizeletvesztés nagyon különböző körülmények között, igen eltérő kísérő tünetekkel együtt jelentkezhet. A Nemzetközi Kontinencia Társaság az inkontinencia meghatározásával együtt e tüneteket is áttekintette. Nyilvánvaló volt, hogy itt nem egyetlen egységes betegségről van szó, hiszen az akaratlan vizeletvesztés számos okból, különböző formákban jelentkezhet. A hiba egyaránt lehet a vizeletképző, a vizeletelvezetésben szerepet játszó szervekben, de akár az ezeket irányító idegi szabályozásban is. Az inkontinencia tehát többnyire egy vagy több alapbetegség tünete.

A tünetek jellege alapján, aszerint, hogy a vizelet ürítése milyen körülmények között, milyen tünetek kíséretében következik be, 1976-ban határozták meg az inkontinencia alaptípusait. A kép azóta még árnyaltabb lett, hiszen a jelenség kutatásával egyre több okot ismertek föl a betegség hátterében, s lassan fény derült a kevert tünetek és formák mibenlétére is. Az inkontinenciával foglalkozó szakemberek jelenleg a következő fő típusokat különböztetik meg.

Stressz inkontinencia

Az elnevezés a hasűri nyomás fokozódására utal. A hasűri nyomás nő tüsszentéskor, köhögéskor, nevetéskor vagy sporttevékenység, emelés közben, illetve minden olyan helyzetben, amikor a hasprés működik. Nyilvánvalóan várandóság alatt is fokozódik, egyrészt pusztán a baba jelenléte, a méh tágulása miatt, másrészt mivel a méh ránehezedik a hólyagra. Ha a gátizomzat ennek a nyomásnak nem tud ellenállni, elcseppenhet a vizelet. A nők nagy része elsősorban a terhesség és szülés kapcsán, valamint a változó korban észleli először ezt a jelenséget.

A stressz inkontinencia a szülés után még sokáig okozhat tüneteket, mert a hüvelyfal és a húgycső szoros kapcsolatban állnak egymással, és a szüléskor a hüvelyfalat rögzítő szalagok és izmok sérülése erősíti a stressz inkontinenciát.

A férfiak esetében a húgyhólyag záróizmának működését a prosztata is támogatja, ezért a stressz inkontinencia nem érinti őket annyira. Az erősebb nem ebben tehát erősebb. Az összes inkontinencia között ez a típus a leggyakoribb, az összes eset csaknem 40 százaléka sorolható ide. Nagyjából kétszer annyi nő ismeri, mint a második leggyakoribb típust, a sürgősségi inkontinenciát.

Sürgősségi vagy késztetéses inkontinencia

Az inkontinencia e formájában az érintettek időnként azt érzik, hogy sürgősen WC-re kellene menniük, és bár mindent megpróbálnak, hogy a vizeletet visszatartsák, ez többnyire nem sikerül. Az inger jelentkezésekor ugyanis rendszerint már késő. Ilyenkor az agy által leadott ingerek és a húgyhólyag működése közti összehangoltság nem megfelelő, tehát a problémának sokszor idegrendszeri oka van, de lehet gyulladás következménye is.

Ezen a típuson belül két altípus, a motoros és a szenzoros inkontinencia különböztethető meg. A motoros formánál a hólyagizomzat utasíthatósága, a szenzoros formánál a hólyag túlérzékenysége billenti föl a helyes szabályozást.

A hiperaktív hólyag problémája

Mindkét típushoz tartozhat az úgynevezett hiperaktív hólyag tünetegyüttese. Nevéhez híven a hólyag izmainak hirtelen jelentkező, görcsös összehúzódásával jár. Az érintett ezt úgy érzékeli, hogy azonnal el kell érnie a mellékhelyiséget. A riasztás sajnos nem téves, a baj valóban be is következik, nem csupán érzet tehát. Oka lehet a hólyag maximális térfogatát csökkentő betegség, például valamilyen daganat, gyulladás nyomán fellépő túlzott ingerlékenység, vagy szülési, műtéti sérülés. Mindenesetre a hólyagfali izom nem irányítható jól.

Jellemző, hogy az érintett naponta sokszor, nyolcszor vagy annál is többször érez sürgős késztetést. Az idegi eredetet valószínűsíti, ha ez az inger jellegzetes körülményekhez kapcsolódik, vízcsobogás hangjához vagy valamilyen vizes élményhez. A vizelet kevés, gyakran fájdalomérzet kíséri.

Túlfolyásos inkontinencia

Nevezik túltelítettségi inkontinenciának is. Ebben az esetben a húgyhólyag fala elgyengül és kitágul, de összehúzódásra már képtelen, ezért nem is tudja megtartani a benne összegyűlt folyadékmennyiséget. A hólyagban uralkodó nyomás folyamatos csöpögést okoz, a vizelet egyszerűen túlcsordul, akárcsak egy kitágult tömlőnél. Mivel a beteg hólyagja folyamatosan tele van, megszűnik az egészséges folyadékáramlás a hólyagba, így már ez sem segíti a hólyag működését.

Az okok között szerepelhet prosztatamegnagyobbodás, a húgycső szűkülete, cukorbetegség szövődményként jelentkező polineuropátia is. Főként az idős férfiak betegsége. Általában műtéttel orvosolható.

Reflexinkontinencia

A reflex szóból mindjárt gondolhatjuk, hogy ebben az esetben valamilyen idegrendszeri károsodás okoz problémát. S valóban, vagy agyi károsodás, vagy a gerincvelő keresztcsonti szakaszának sérülése miatt áll be zavar a hólyagműködés szabályozásában. Emiatt akaratlagos irányítása megszűnik, csupán telítettsége jelzi reflexesen az idegrendszernek, hogy ürítésre van szükség. A központi idegrendszer ekkor szó szerint „gondolkodás nélkül”, azonnali ürítésre ad parancsot, függetlenül attól, hogy ez a beteg számára alkalmas vagy alkalmatlan pillanat-e.

Ilyenkor a működés teljesen olyan, mint a szobatisztaságtól még nagyon messze álló csecsemőké. A gondot az jelenti, hogy tanulással nem korrigálható. Okai általában súlyos sérülések vagy idegi károsodások. Csigolyatörés következtében kialakuló gerincvelői sérülés, központi idegrendszeri degeneratív betegség, például demencia.

Inkontinencia is, meg nem is

Extrauretrális inkontinencia néven említik azt az állapotot, amikor a hólyagból sipolyon vagy a normálistól eltérő húgycsőnyíláson keresztül, ennélfogva a normális szabályzást nélkülözve ürül a vizelet. Lehet például helytelen levezetésű, elhúzódó vajúdással járó szülés következménye. Nevében inkontinencia ugyan, de nem sorolódik a valódi inkontinenciákhoz, és a fejlett országokban igen ritka jelenségről van szó.