Kényes probléma, amely bármelyik nőt elérheti

Az inkontinencia kortól függetlenül a nők egy részének életében állandó problémát jelent, az érintettek mégis tabuként kezelik a jelenséget.

Ha megnézzük, hogy milyen élethelyzetekben fordulhat elő inkontinencia, rájöhetünk, hogy szinte minden életszakaszban érintettek lehetnek mind a nők, mind pedig a férfiak. Előfordulása a nagyobb hormonális változások idején, úgymint terhesség, a szülés és a menopauza időszakaiban a leggyakoribb, de a túlsúly, a cukorbetegség, gyógyszeres kezelések, húgyúti fertőzések, idegrendszeri betegségek, a demencia és a szélütés mind-mind produkálhatják a vizeletcsepegés vagy vizeletvesztés tüneteit. Érthetetlen tehát, miért nem beszélnek erről az igen gyakori jelenségről nyíltabban, ahelyett hogy szőnyeg alá söpörnék az okokat és a kezelési módokat.

Amikor a húgyhólyag félig megtelik, az idegek jelet küldenek az agyba, hogy engedje ki a hólyag tartalmát. Ezt követően a vizelet a húgycsőbe jut, amelynek megfelelő záródásáról két izom gondoskodik: a belső záróizom, amely automatikusan kinyílik, ha a húgyhólyag megtelt, illetve a külső záróizom, amelyet az ember szabályoz. A zárva tartásért a medencefenéki izmok felelősek, viszont ha ezek meggyengülnek és elvesztik rugalmasságukat, akár a leghétköznapibb cselekedeteket – futás, nevetés, nehezebb súly megemelése, köhögés – is vizeletszivárgás kísérheti.

A legérintettebb életszakaszok: terhesség és menopauza Ahogy már fentebb is láthattuk, az inkontinencia egyik leggyakoribb „áldozatai” a kismamák – közel 72 százalékukat érinti a vizeletcsepegés –, ugyanis a gyermekvárás időszaka nemcsak örömteli pillanatokkal, de számos hormonális változással is jár. Ez, valamint a méh hólyagra gyakorolt nyomása, a szülés fizikai megerőltetései mind-mind előidézhetik a medencefenéki izmok meggyengülését.

A gátizom-tornagyakorlatok sokat segíthetnek, ha mégsem, orvoshoz kell fordulni. De addig is érdemes beszerezni pár speciális inkontinencia betétet, amelyek nemcsak felszívják a vizeletcseppeket, de az esetleges kellemetlen szagokat is semlegesítik. A nők többségénél a szülést követően megszűnik az inkontinencia, de az sem ritka, hogy a tünetek megmaradnak, viszont a szégyenérzet miatt csak az érintett nők töredéke fordul ilyenkor orvoshoz.

A menopauza szintén egy olyan életszakasz, amikor a nők úgy érzik, hogy a testük teljesen átalakul, és olykor bizony nem „engedelmeskedik”. Mivel ez az időszak lelkileg is igen megterhelő, nagyon fontos, hogy amennyire csak lehet, csökkentsük az ezzel járó kellemetlenségeket, és próbáljuk megelőzni, amit csak lehet, vagy legalább időben reagáljunk.

Mivel ilyenkor a záróizmok megereszkednek, és a hormonális változások miatt a hólyag instabilabbá válik, az elhelyezkedése megváltozhat, gyakran előfordulhat ún. stresszinkontinencia. Vagyis hasprés hatására, köhögés, tüsszentés, nevetés során elcseppen a vizelet. Nem kell azonban együtt élni ezzel, egy kis odafigyeléssel megelőzhetők vagy minimalizálhatók a kellemetlen tünetek.

A túlsúly sajnos sokak életét megkeseríti, hiszen ahogy telnek az évek, nehezebben szánja rá magát az ember a testmozgásra, viszont ha a bevitt életek mennyiségén nem változtatunk, az előbb-utóbb elhízáshoz vezet. A túlsúly igencsak igénybe veszi a has és medencefalak izmait, ami könnyen inkontinenciához vezethet. A dohányzást, ha eddig nem is, most aztán végképp érdemes abbahagyni, hiszen a cigaretta okozta heves köhögés szintén elősegíti a vizelet elcseppenését.

Egyéb betegségek és az inkontinencia

A vizelettartási problémákat kiválthatják olyan betegségek is, mint a cukorbetegség, a demencia vagy a szélütés, mégpedig azért, mert az agy és a húgyhólyag közötti ingereket közvetítő idegpályák károsodnak vagy teljesen blokkolódnak. Az olyan idegrendszeri betegségek, mint a Parkinson- és Alzheimer-kór, a sclerosis multiplex vagy egyéb agysérülések szintén befolyásolhatják az agy és a húgyhólyag közötti kommunikációt, ami ugyancsak inkontinenciához vezethet.

Bizonyos húgyúti fertőzések a hólyag túlérzékenységét okozhatják, vagyis a hólyag olyan jelzéseket küld az agynak, hogy azonnal ki kell üríteni, pedig nem telt meg, ez szintén a vizelet elcsöppenéséhez vezethet. Ez azonban a fertőzés megszűntével rendszerint elmúlik.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nincs miért szégyellnie magát az embernek. Amíg nem fordul orvoshoz, és nem szűnnek meg a tünetek, addig sincs ok az aggodalomra, hiszen ma már egy-egy inkontinencia betét biztonságot nyújt a vizeletcsepegés ellen.