Mi az inkontinencia?

A legtöbben a vizelet-visszatartás problémájával azonosítjuk, de vajon valóban ennyiről van-e „csak” szó? Hány csepp jelent már betegséget? És mi a helyzet az éjszakai bepisiléssel?

Az inkontinencia a Nemzetközi Kontinencia Társaság 1976-os meghatározása óta akaratlan széklet- és vizeletvesztést jelent. A vizeletvesztést a székletinkontinenciától eltérő szervek, a vizeleti szervek működésének zavara okozza, ezért általában külön kezelik – és lényegesen nagyobb nyilvánosságot kap. A köznyelv hólyaggyengeségnek is hívja.

Mitől alakulhat ki?

A inkontinencia oka a vizeleti szervek, illetve a velük kapcsolatban álló nemi szervek kóros elváltozása, vagy a működésük szabályozásához szükséges idegrendszer sérülése, betegsége. Tehát mindenképp kóros szervi eltérésről van szó. Az életmódbeli rizikófaktorok – melyek közül a túlsúlyt, a mozgásszegény életmódot és a dohányzást kell mindenképpen megemlíteni – nemtől és kortól függetlenül érintik az embereket. (A dohányzás jobbára közvetetten, a gyakori köhögési inger révén vesz részt a stressz inkontinenca kiváltásában.)

A nemektől már nem független rizikófaktorok közül a szülés, a menopauza, illetve a női anatómia sajátosságaiból adódó különbségek miatt közel négyszer annyi nőt érint a probléma, mint férfit – amennyiben nyolcvanéves kor alatti emberekről beszélünk. A különbség ugyanis körülbelül ekkor egyenlítődik ki, a demencia, az izomgyengeség, a különböző tumorok, a túlsúly, vagy a részleges és teljes időskori mozgásképtelenség miatt.

Milyen mértékű vizelettávozáskor beszélhetünk inkontinenciáról?

Inkontinenciáról beszélünk tehát minden akarattalan vizeletvesztés esetén, függetlenül attól, hogy jelentéktelen vagy zavaró mennyiség távozásáról van-e szó. Az ún. inkontinenciás esemény megléte mindenképpen arra figyelmeztet, hogy az illetőnek van hajlama későbbi zavaró mértékű inkontinencia kialakulására. Az inkontinencia súlyossági fokának meghatározásában döntő szempont a 4-6 óra alatt akaratlanul távozó vizelet mennyisége.

Az inkontinencia fokozatai

Enyhe: A tünetek nem rendszeresek, sokszor csak vizeletcsepegés formájában jelentkeznek, a páciens tehát aktív életet él. Azaz a 4-6 óra alatt akaratlanul távozó vizelet mennyisége 140 ml alatt van, az egyszerre távozó vizeleté pedig 50 ml alatt.

Középsúlyos: A mozgásképes páciensek nedvszívó védőeszközzel aktív életet élhetnek. Azaz a 4-6 óra alatt akaratlanul távozó vizelet mennyisége 140–300 ml között van, az egyszerre távozó vizeleté pedig 100 ml alatt.

Súlyos: Általában ágyhoz kötöttséggel jár, más súlyos betegség jelenléte is jellemző. Azaz a 4-6 óra alatt akaratlanul távozó vizelet mennyisége 300 ml fölött van, az egyszerre távozó vizeleté pedig 100 ml fölött.

Mi a helyzet az éjszakai bepisiléssel?

Noha az éjszakai ágybavizelés (enuresis) is akaratlan vizeletvesztéssel jár, és nem csak a szobatisztaság előtt álló gyerekeket érintheti, mégsem tartozik az inkontinencia fajták közé. A döntő különbség, hogy az enuresisnél nincs kóros szervi elváltozás. A szervi eltérések, ha vannak is – mondjuk, a hólyag átlagosnál gyengébb záróizma –, nem tekinthetők abnormális mértékű eltérésnek, és főként pszichés vagy tanulással összefüggésben lévő állapotok miatt áll fönn. Az érintettben nem tudatosul, hogy mikor kell akaratlagosan irányítania a hólyag ürítését, azaz visszatartania az ürítést. Leggyakoribb oka, hogy nem veszi észre a hólyag telítődését, mondjuk azért, mert alszik, és nem ébred föl rá.