Terhesség és inkontinencia

Életet adni egy gyermeknek – kevés csodálatosabb dolog létezik ennél a világon. A terhesség azonban komolyan fizikai változásokkal jár, és a legtöbb nőnek a szép pillanatok mellett kisebb-nagyobb kellemetlenségeket is okoz – melyek közül az egyik leggyakoribb a terhességi inkontinencia.

Mint az ilyen jellegű problémákról általában, a terhesség alatti inkontinenciáról sem beszélnek szívesen azok, akik tapasztalják a tüneteket. Fiatal, életerős, aktív nőként ijesztő lehet olyan egészségügyi gondokkal szembesülni, mint a vizeletcsepegés vagy szivárgás, melyekről a legtöbben úgy hiszik, kizárólag az idősebb generáció tagjait érintik – pedig ez nincs így!

A terhességi inkontinencia nagyon gyakori: a várandós nők csaknem fele tapasztal vizeletvesztéses tüneteket. A legtöbben szégyellik és titkolni próbálják, várva, hogy a probléma magától elmúljon, pedig a helyzet jól kezelhető néhány egyszerű, de körültekintő megoldással.

Az első lépés tisztázni, hogy mi okozza a tüneteket. A hólyagra nehezedő nyomás? A szülés közbeni gátvágás? Esetleg idegsérülés? A leggyakoribb a stressz-inkontinencia, ami a fokozódó nyomás miatt alakul ki. Ennek a tünetei könnyebben kezelhetőek, hamarabb várható teljes gyógyulás. Bizonyos esetekben műtéti segítségre vagy gyógyszeres kezelésre is szüksége lehet a friss anyukának, ezért a vizeletvesztéssel mindenképp szükséges mielőbb szakorvoshoz fordulni.

Második lépésként a speciálisan erre a célra kialakított, nagy nedvszívó képességű, de mások számára észrevehetetlen inkontinencia betét kiválasztása és beszerzése javallott. Az egyszerű egészségügyi betétek nem felelnek meg a célra, egyrészt, mert a folyadékszívó képességük sem megfelelő, másrészt, mert ezek a termékek nem nyújtanak segítséget a szagok semlegesítésében – szemben az inkontinencia betétekkel, melyek szagmegkötő belső maggal rendelkeznek.

A meglazult izmok kezelése a harmadik, de a jövőre nézve talán a legfontosabb lépés: ennek leghatékonyabb módja a gátizom-torna. A könnyen elsajátítható, bárhol, bármikor végezhető gyakorlatokkal teljes gyógyulás is elérhető, elejét véve a későbbi problémáknak.

A legnehezebb feladatot mégsem az itt felsoroltak betartása jelenti, hanem az ezeket megelőző szembenézés a kellemetlen helyzettel. Tudatosítsuk magunkban, hogy a tünetek valós gondot jelentenek, ugyanakkor természetesek, gyakoriak és kezelhetőek. Beszéljünk róla barátnőnkkel, párunkkal, édesanyánkkal! Talán a közvetlen környezetünkben is több érintettet találunk, ami megkönnyíti a helyzet elfogadását.

Ne bagatellizáljuk el a problémát, akár vizeletcsepegésről, akár nagyobb mennyiségű vizeletvesztésről van szó: inkontinenciával mindenképp orvoshoz kell fordulni, hogy a kismama a leghatékonyabb kezelést kapja. Így, a tünetek csökkentésével majd megszüntetésével felszabadultan élhetik meg a legszebb pillanatokat családjukkal és kisbabájukkal, szégyenérzet és feszengés nélkül, mosolyogva!