Noha sem a prosztata, sem az inkontinencia nem tartozik a legvonzóbb beszédtémák közé, hasznos megtudni, hogyan hatnak egymásra. A témával kapcsolatos félreértések tisztázása érdekében megkerestük Dr. Ralph Peekert, a göteborgi Sahlgrenska Egyetemi Kórház Urológiai Osztályának főorvos professzorát.
A férfi vizeletszivárgás, a prosztata és az inkontinencia nem kimondottan tartoznak a vacsoraasztalnál tárgyalt témák közé. A férfiak számára azonban fontos, hogy tájékozódni tudjanak ezekről a kérdésekről, illetve arról, hogy milyen hatással vannak egymásra. A félreértések tisztázása érdekében megkerestük dr. Ralph Peekert, a göteborgi Sahlgrenska Egyetemi Kórház Urológiai Osztályának főorvos professzorát.
Minden, a férfi vizeletszivárgásról, inkontinenciáról vagy vizeletvesztésről szóló beszélgetés során akaratlanul is szóba kerül a prosztata. Ön mi mindent tud a sajátjáról? A prosztata, régi nevén dülmirigy, a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és körülveszi a húgycsövet. Elsődleges feladata, hogy folyadékot állítson elő – a spermával összekeveredve ez alkotja az ondót. A huszonéves férfiak esetében a prosztata nagyjából dió nagyságú, azaz kb. 18-20 grammot nyom.
Fontos tudni, hogy a prosztatanövekedés normális jelenség. „Van, akinél a prosztatanövekedés csupán kismértékű. Másoknál ennél nagyobb, míg vannak olyanok, akiknél a növekedés egészen nagy, és a prosztata súlya akár a fél kilogrammot is elérheti” – mondja dr. Peeker. A prosztatanövekedés gyakran észrevétlen marad, míg más férfiaknál a megnagyobbodott prosztatának vagy a jóindulatú prosztata-megnagyobbodásnak (orvosi nevén benignus prosztatahiperplázia, BPH) többféle tünete is lehet. Ezek közé tartozik a nehezen meginduló vizelés, olyan érzés, hogy a hólyag nem ürült ki teljesen a vizelés során, az akadozó vagy gyenge vizeletsugár, a gyakori vizelési inger, valamint a gyakori éjszakai vizelés. A felsorolt tünetek összefoglaló neve alsó húgyúti szindróma (LUTS), amely igen elterjedt: a 40 év feletti férfiak mintegy 25%-át érinti. Mivel ezek a tünetek megfelelően kezelhetők, nem szükségszerűen rontják az életminőséget.
Főorvos professzor
